A cigánybűnözés lényege

Nemrégiben, amikor Puzsér Róberttel vitáztunk és szóba került a cigánybűnözés, azzal különböztettem meg a cigánybűnözést a nem cigányok által elkövetett életellenes bűncselekményektől, hogy jellemzően, tapasztalatok szerint döntően nem eszközként, hanem öncélként alkalmazzák az erőszakot.
Magyarul, ha szükségük van rá, ha nincs.
Reméltem, az élet nem húzza alá újra és újra szavaim valóságtartalmát. Sajnos, nem így történt. Most olvasom a hírekben, hogy Gyöngyösön négy „fiatal” betört egy idős, 81 (!) éves bácsi otthonába. Nyilvánvalóan rablási szándékkal. Teljesen világos, hogy a bácsi érdemi ellenállást nem tudott volna tanúsítani, erőszak nélkül le elvihették volna értékeit. De nem ez történt.
Az elkövetők nyakon szúrták a nyugdíjast. Ám ő nem halt meg ettől a szúrástól, látták ezek az aljas, embernek nem igazán nevezhető gyilkosok, hogy még él. Ezért puszta kézzel fojtották meg, olyan erővel, hogy a gigája is eltört.
Ezután a négy fiatal összeszedte a házban található és mozdítható értékeket, majd összehordták az összes éghető anyagot, és felgyújtották, hogy eltüntessék a nyomukat. Ez a tragikus eset a cigánybűnözés „iskolapéldája”. A kérdés már csak az, ki fog ennek véget vetni?





Lantos János